„Közel 45 éve építem a vállalatcsoportot, és nehéz úgy tervezni, ha mindig az aktuális politikai környezet hullámzásához kell alkalmazkodni” – mondja Varga Mihály, a Kész csoport alapítója. Interjúnkban az új cégvezető személye mellett szó volt a vagyonadóról, politikai játszmákról, elkaszált közbeszerzésekről, vendégmunkásokról és Ukrajna újjáépítéséről is.
The post Magyar építőipari milliárdos: Teljesítmény helyett a szivarszobákban akarták megbeszélni a dolgokat, de én túl őszinte vagyok az ilyen játszmákhoz appeared first on Forbes.hu.
„Közel 45 éve építem a vállalatcsoportot, és nehéz úgy tervezni, ha mindig az aktuális politikai környezet hullámzásához kell alkalmazkodni” – mondja Varga Mihály, a Kész csoport alapítója. A 102 milliárd forintos becsült értékével a Forbes családi listáján 10. helyen szereplő építőipari holding nagy átalakulás előtt áll, ugyanis az alapító szerint eljött az idő, hogy átadja a stafétát. Az új cégvezető személye mellett szó volt a vagyonadóról, politikai játszmákról, elkaszált közbeszerzésekről, vendégmunkásokról és Ukrajna újjáépítéséről is.
Szeretnél még többet olvasni családi vállalatokról? Iratkozz fel Forbes Family Business hírlevelünkre!
Forbes.hu: Ma mennyiben más a Kész csoport, mint 2010-ben volt?
Varga Mihály: A Kész csoportot még 1982-ben, közvetlenül a diploma átvétele után alapítottam, és azóta folyamatos evolúciós fejlődésen ment keresztül. 2010-ben már jelentős építőipari vállalat voltunk, de ez a fejlődés korántsem volt töretlen.
Nagy reményekkel vágtunk neki 2010-nek, azt gondoltuk, hogy az építőipar új korszak elé néz. Aztán 2014-ben jött az első nagy pofon. A szegedi lézerközpontra kiírt közbeszerzésen érvénytelenítették az ajánlatunkat. A bíróság később kimondta, hogy jogtalanul zártak ki minket, de addigra a nyertes konzorcium már megépítette a központot.
Olyan krízisnek éltem meg, mintha egy közeli hozzátartozómat veszítettem volna el.
Több mint egy évig tartott a verseny, rengeteg feltételnek kellett megfelelni, ráadásul szegediként különösen fájt, hogy végül kimaradtunk belőle.
Hogy sikerült túljutni ezen a helyzeten?
Úgy, hogy a csalódás ellenére sem adtuk fel, de onnantól sokkal tudatosabban próbáltuk védeni magunkat. Korábban a Kossuth tér felújítására nem is javasoltam, hogy ajánlatot adjunk. Akkor már az a hír járta, hogy már megvannak a tender biztos befutói.
Végül azt mondtam, hogy két feltétellel mégis elindulunk: elektronikus tender legyen, és a folyamat átláthatóságát közjegyző is garantálja. Úgy gondoltam, hogy ha a Kész már felnőtt arra a szintre, hogy több ezer főt foglalkoztató saját erőforrással rendelkezik, akkor legalább annyi tiszteletet érdemel, hogy valódi versenyben vehessen részt.
Olyan ez, mint a közlekedési lámpa: van zöld, sárga és piros. Ha nem akarnak átengedni, akkor ne a zöldből váltsanak rögtön pirosra, hanem szóljanak előre, hogy fiúk, itt nincs keresnivalótok. Egy ilyen ajánlat elkészítése húsz–harminc, néha száz ember munkája és óriási költség.
Végül körülbelül 16,5 milliárdos ajánlatot adtunk, emlékeim szerint a többiek 20 milliárd forint fölöttit, ezért biztos voltam benne, hogy meg fogjuk nyerni. Abban viszont már nem, hogy utána békében végig tudjuk vinni a beruházást. Sikerült, és a Parlament környezete méltó módon újult meg.
Ezt a beruházást tisztességes versenyben valósították meg, nekem pedig visszaadta a hitemet abban, hogy újra érdemes tendereken elindulni.
ERRŐL SZÓL MÉG A CIKK