2026. augusztus 06. 19:07

Puerto Ricóban az anoliszgyíkok városi populációi szemmel láthatóan eltérnek erdőlakó rokonaiktól, mivel hosszabb végtagjaik és több tapadólemezük – a talpukon található apró pikkelyek – segítik őket az üveg- és fémfelületeken való megkapaszkodásban. A változás mindössze néhány év alatt következett be. Andrew Sih, a Kaliforniai Egyetem (Davis) viselkedésevolúciós kutatója szerint egyes fajok kifejezetten jól reagálnak a városi életre, hiszen felismerik az új ragadozókat, új táplálékforrásokat találnak, valamint alkalmazkodnak a zajhoz, a fényszennyezéshez és a mérgező anyagokhoz is.

A városok bizonyos fajok számára meglepően kedvező élőhelynek bizonyulnak. Kutatások szerint a városi környezethez alkalmazkodni képes állatok gyakran bőségesebb táplálékhoz jutnak, és kevesebb ragadozóval kell szembenézniük, ami magasabb utódszámot eredményez. A brit vörös rókák városi populációi például magasabb szaporodási rátát mutatnak vidéki társaiknál. Az Egyesült Államokban a mosómedvék fizikailag is változnak: egy friss tanulmány szerint a városi mosómedvék a háziasítás korai jeleit mutatják, rövidebb az orruk, és kevésbé agresszívak az emberek közelében. Dániában a mezei nyúl mutat egyre nagyobb toleranciát az emberi jelenléttel szemben.

A madarak alkalmazkodása különösen szemléletes példa. Számos kutatás igazolta, hogy a városi madarak megváltoztatják énekük frekvenciáját, hangerejét és időzítését, hogy hangjuk átütő legyen a városi zajban. A sötétszemű junko (Junco hyemalis) története jól dokumentált eset: az 1980-as évek elején a San Diegó-i Egyetem campusán megtelepedett populáció néhány évtized alatt kevésbé agresszívvé vált, korábban kezdett költeni, kétszer annyi utódot nevelt, és még a szárnymérete is csökkent – feltehetően a sűrűn beépített környezetben való manőverezéshez idomulva. Észak-Amerika az elmúlt ötven évben 168 millió junkót veszített el, így a faj gyors alkalmazkodóképessége a túlélés kulcsa lehet.

Az evolúciós változások ugyanakkor nem korlátozódnak a városokra. Egyes afrikai területeken megnőtt az agyar nélkül született elefántok aránya, mert az orvvadászok elsősorban az agyaras egyedeket ölik meg, így az agyar nélküliek génjei öröklődnek tovább. Hasonló jelenség figyelhető meg a halaknál is: mivel az ember a nagyobb példányokat halássza ki, a kisebb testméret evolúciós előnnyé válik. A sávos fogasponty (Fundulus heteroclitus) pedig vastagabb bőrt fejlesztett ki, amely védelmet nyújt a mérgező ipari vegyi anyagokkal szemben. Egy 2025-ben megjelent kutatás azt is kimutatta, hogy a városi területekről származó, magasabb hőmérsékletnek és szennyezésnek kitett állatok szignifikánsan nagyobb ellenálló képességet mutatnak a stresszhatásokkal szemben, mint a védett élőhelyeken élő társaik.

Sih szerint az alkalmazkodás kulcsa a viselkedési rugalmasság, vagyis

az állatok először viselkedésükben reagálnak a változásokra, és ha ez elegendő a túléléshez, idővel genetikai szintű evolúció is követheti.

Ám sok faj számára egyszerűen túl gyorsan változik a világ. Sok állatnak nincs ideje evolválódni, mert a változások túl nagyok és túl gyorsak – fogalmaz a kutató. Azok a fajok viszont, amelyeknek sikerül lépést tartaniuk, az elkövetkező évtizedekben tovább finomíthatják alkalmazkodásukat.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images