Vágólapra másolva!

A magyar sertéstartók helyzete mára kritikussá vált, a gazdák tartalékai kimerülőben vannak, miközben veszteségeik folyamatosan növekednek. Nagy István az Origónak hangsúlyozta, hogy a probléma már messze túlmutat azon, hogy a termelők mennyi nyereséget tudnak elérni. A sertéstartók érdekképviseleteinek jelzései szerint közel egy éve olyan piaci környezetben kénytelenek gazdálkodni, amelyben még a termelési költségeik sem térülnek meg.

A magyar sertéstartók segélykiáltását nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni”

 – fogalmazott a volt agrárminiszter, hozzátéve, hogy minden egyes értékesített sertés újabb veszteséget okozhat a gazdáknak. Mint rámutatott, a takarmányt, az energiát és a munkabéreket akkor is ki kell fizetni, ha az állatokért kapott összeg nem fedezi a ráfordításokat. A hitelek törlesztése és az állomány fenntartása további terheket jelent, miközben a gazdaságok pénzügyi mozgástere folyamatosan szűkül.

A sertéságazat nehézségei mögött Nagy István szerint több, egymást erősítő nemzetközi folyamat húzódik meg. 

Az európai kínálati nyomás, a nemzetközi kereskedelmi korlátozások, az ázsiai piacokon bekövetkezett változások és az afrikai sertéspestis következményei egyaránt hozzájárultak a jelenlegi piaci bizonytalansághoz.

A volt agrárminiszter kiemelte, hogy a magyar termelők különösen kiszolgáltatottak ezeknek a folyamatoknak, hiszen a hazai felvásárlási árakat jelentős mértékben meghatározzák az európai piaci mozgások. Eközben a gazdáknak a saját finanszírozási terheikkel és a szigorú állategészségügyi követelményekkel is meg kell küzdeniük.

Nagy István arra is felhívta a figyelmet, hogy a sertéstartást nem lehet egyik napról a másikra következmények nélkül felfüggeszteni. 

Az állatokat folyamatosan etetni és gondozni kell, a tenyészállomány fenntartása pedig akkor is jelentős kiadásokkal jár, ha a termelés veszteséges.

Aki ma felhagy a sertéstartással, nem biztos, hogy valaha újrakezdi” 

– figyelmeztetett.

A volt tárcavezető szerint különösen aggasztó a kisebb és közepes családi gazdaságok helyzete, amelyek gyakran nem rendelkeznek jelentős pénzügyi tartalékokkal, és a nagyobb vállalkozásoknál nehezebben jutnak finanszírozáshoz.

Nagy István attól tart, hogy állami beavatkozás nélkül a magyar sertéstartás egyre kevesebb, tőkeerős szereplő kezében összpontosulhat, miközben családi gazdaságok sora tűnhet el.

A volt agrárminiszter szerint a kialakult helyzet rendkívüli kormányzati intézkedéseket követel. Úgy véli, a gazdáknak már nincs idejük újabb ígéretekre várni, ezért olyan segítségre van szükségük, amely rövid időn belül valódi pénzügyi könnyebbséget jelent.

Nagy István öt konkrét intézkedést tart szükségesnek:

• Azonnali, célzott pénzügyi támogatás: a veszteséges termelés következményeinek enyhítésére és a tenyészállomány megőrzésére.
• A gazdaságok likviditásának biztosítása: kedvezményes forgóeszközhitelekkel, szükség esetén hitelmoratóriummal és állami garanciavállalással.
• A támogatások kifizetésének felgyorsítása: a már megítélt és jogszerűen folyósítható összegek mielőbbi eljuttatásával a termelőkhöz.
• A termelési költségek mérséklése: az energia-, finanszírozási és egyéb működési terhek csökkentésével, valamint a rendelkezésre álló uniós és nemzeti válságkezelési eszközök alkalmazásával.
• Érdemi kormányzati egyeztetés: a sertéstartók és a teljes termékpálya képviselőinek bevonásával, konkrét határidőkhöz és forrásokhoz kötött intézkedési terv kidolgozásával.

A volt agrárminiszter külön hangsúlyozta, hogy a segítségből a kisebb gazdaságok sem maradhatnak ki. 

Szerinte olyan támogatási rendszerre van szükség, amely gyors, kiszámítható és minden érintett termelő számára méltányosan hozzáférhető. Arra is figyelmeztetett, hogy önmagában nem elegendő meghallgatni a gazdákat, a kormánynak tényleges döntéseket kell hoznia.

Nagy István szerint a hazai állattenyésztési kapacitások leépülése hosszabb távon növelheti az ország külföldi beszerzésektől való függőségét, és gyengítheti a magyar élelmiszer-gazdaság ellenálló képességét.

A volt agrárminiszter rámutatott, hogy a sertéstartás szorosan összekapcsolódik a takarmány-gazdálkodással, a húsfeldolgozással és a vidéki munkahelyek megőrzésével. 

Ha egy gazdaság végleg bezár, az elveszített tenyészállomány, szakértelem és termelői bizalom pótlása rendkívül nehéz, az újraindítás pedig akár éveket is igénybe vehet. Éppen ezért úgy véli, hogy a kormány nem várhat addig a beavatkozással, amíg tömegesen megszűnnek a sertéstartó gazdaságok.

A gazdák nem alamizsnát kérnek!”

 – hangsúlyozta Nagy István, aki szerint a termelők csupán azt szeretnék, hogy tisztességesen megélhessenek a munkájukból, és a rajtuk kívül álló piaci folyamatok ne tegyék tönkre több évtizedes erőfeszítéseiket. A volt agrárminiszter szerint a magyar sertéstartók eddig megtették a magukét, most azonban a kormánynak kell bizonyítania, hogy kész megvédeni a hazai termelőket.

A gazdák eddig megtették a magukét. Dolgoztak, beruháztak, fejlesztettek, állatokat neveltek, és a veszteségek ellenére is kitartottak. Most a kormányon a sor!” 

– fogalmazott.

Nagy István végül arra figyelmeztetett, hogy a sertéságazat megmentése nem csupán a gazdák, hanem az egész nemzetgazdaság érdeke. A késlekedésnek ugyanis olyan következményei lehetnek, amelyeket később már a legnagyobb támogatásokkal sem lehet visszafordítani.

Mert ha ma nem segítünk a magyar sertéstartóknak, holnap már nem biztos, hogy lesz kit megmenteni” 

– zárta gondolatait a volt agrárminiszter.

A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!