P. Vértesaljai László SJ – Vatikán       

Az éhezés és a szegénység nem technikai vagy pénzügyi probléma, hanem mély antropológiai és etikai válság   

Október 16-án tartják az Élelmezési Világnapot, melynek alkalmából Leó pápa az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének, a római székhelyű FAO főigazgatójának küldte el üzenetét. Az Élelmezési Világnap idei témája: „Újuljunk meg ma, hogy élelmezzünk holnap” címmel. Az emberiség azzal, hogy segíti a földet gyümölcsei megteremtésében, nemcsak egy technikai műveletet végez, hanem teljesíti a föld gondozásának és művelésének Istentől rárótt parancsát is (vö. Ter 2,15), amely megelőz minden jogi keretet vagy technológiai innovációt. Mégis jelenleg egy paradox helyzetben vagyunk – szól a pápa üzenete – amelyben a globális fejlődés ugyan egyre gyorsabb ütemben előrehalad, miközben az éhség és a szegénység továbbra is fennáll. Ez nem technikai vagy pénzügyi probléma, hanem mély antropológiai és etikai válság – állapította meg a pápa.

Manapság könnyedén beszélnek az innovációról, de többnyire csak eszközök és algoritmusok fejlesztésére, vagy a teljesítmény optimalizálására használják, kizárólag gazdasági haszonszerzés céljából. Éppen ezért meg kell változtatni a fejlődésről alkotott felfogásunkat, mivel az igazi innováció nem helyettesíti a teremtést, mert az a Teremtő művét irányító összetett törvények tiszteletteljes vizsgálatát foglalja magában. Az ember feladata, hogy megfelelő technológiát használjon a föld megműveléséhez, mert Isten munkatársaként így tud részt venni a teremtés munkájában. Amikor azonban a modern technológiát a mezőgazdaságban olyan módon alkalmazzák, amely megfosztja a talajt természetes termékenységétől, vagy kizárólag gazdasági indítékokból elűzi a gazdákat földjeikről, ez nem tekinthető fejlődésnek, hanem inkább a pusztítás kifinomult formájának. Továbbá a technológia felelőtlen, a közjó helyett kizárólag önző érdekű használata nemcsak a szolidaritás elvét sérti, hanem figyelmen kívül hagyja az emberiség kötelességét, hogy megvédje a teremtést. Az innováció fajtáját, melyre a világnak szükséges van, nem csupán a megtermelt gabona mennyisége határozza meg, hanem az Isten által mindannyiunknak adott emberi méltóság védelme és az ökoszisztéma integritásának védelme is, amelynek megőrzésére hivatottak vagyunk.

Az éhezés nem statisztikai rendellenesség, mivel elsősorban a politikai akarat és a kollektív szolidaritás hiánya okozza. Az élelmiszerhiány földrajzilag sem elkerülhetetlen. Valójában egy olyan korban, amelyet példátlan technológiai fejlődés jellemez, tűrhetetlen, hogy a kenyeret kiváltságnak, a vizet pedig vitatott árucikknek tekintik. A biztonságos, megfelelő és elegendő élelmiszerhez való rendszeres hozzáférés, amely összhangban van minden ember méltóságával, alapvető emberi jog. E jog garantálása az igazságosság követelménye, mely kötelezi az egyes államokat és a nemzetközi közösséget is. Mégis, miközben az innovációk felgyorsítják a termelést, addig az elosztást elhanyagolják. A gabonapiacokat a tőzsdén tőkésítik, míg a magvak monopóliumok kezébe kerülnek, amelyek elfojtják a kisüzemi mezőgazdaságot.

A holnap élelmiszer-szükségletének kielégítése érdekében az élelmiszertermelést meg kell szabadítani a pusztán spekulatív gondolkodásmódtól. A kenyér nem lehet sem geopolitikai nyomásgyakorlás eszköze, sem ingatag pénzügyi eszköz. Soha nem szabad háborús fegyverként használni. Annak megakadályozása, hogy a kenyér eljusson minden emberhez, vagy az előállításához szükséges eszközök elpusztítása, alapvetően sérti az emberi méltóságot. A kenyér értékes, mert fenntartja az Isten által adott életet. Ezért le kell győznünk a rövid távú tekintet kísértését. A mítosz, hogy a növekedés végtelen lehet a korlátozott erőforrások ellenére, valójában szertefoszlott. Ma az innováció nemzedékek közti felelősségtudatára van szükség, amely túlmutat az éves mérlegeken. Az innováció azt jelenti, hogy a technológiát összeegyeztetjük a bölcsességgel, beleértve az ősi bölcsességet is, miközben megőrizzük a jövőképet. Nem a technológiai fejlődés elutasításáról van szó, hanem arról, hogy kapcsoljuk össze a gazdálkodók bölcsességével, akik évszázados lelkiismeretes megfigyelés révén fejlesztették ki a földről és az éghajlatról alkotott ismereteiket. Ez magában foglalja a víz védelmét is, mint elidegeníthetetlen közjót.

Leó pápa üzenete végül arra buzdítja a FAO-t és tagállamait, hogy ne elégedjenek meg elvont elemzésekkel vagy korlátozott hatékonyságú nyilatkozatokkal. Itt az ideje az erkölcsi bátorság bizonyításának! Elengedhetetlen egy új globális élelmiszerrend, amelyben a technológiai innováció feltétel nélkül alá van rendelve az Istentől kapott emberi méltóság és az egyetemes közjó tiszteletben tartásának. Továbbá sürgető etikai kötelesség a hadiiparba fektetett erőforrásokat a fenntartható mezőgazdasági kutatás és a leromlott földek regenerációja felé irányítani. A holnap nem egy elvont időkeret, amely passzívan vár ránk, hanem annak az aratása, amit ma döntéseinkkel elvetettünk. Ha etikátlan innovációt vetünk, amely a Föld feletti uralom és a sebezhető emberek kirekesztésén alapul, akkor szárazságot és konfliktusokat fogunk aratni. Ha azonban az innováció a természetes rend tiszteletben tartásából és az éhezők iránti igazságosságból fakad, akkor a holnap terített asztalt hoz az emberiség fenntartására. Leó pápa e megfontolásaival azokhoz fordul, akik a teremtésvédelem szolgálatában állnak és biztosítja őket a Szentszék további támogatásáról a FAO nemes erőfeszítéseiben.