„Ha hét-három évvel ezelőtt kérdeztél volna, még biztosan nemet mondtam volna. Mert nem tudtam volna róla sírás nélkül beszélni. Mára már olyan sokszor beszéltem erről, hogy másképp látom a helyzetet és megtanultam együtt is élni ezzel” – kezdte Kóbor Léna, aki a műsorvezető kérdésére elárulta, soha, egyetlen pillanatig sem gondolt haraggal édesapjára, amiért nyíltan oltásellenesként nem adatta be magának a lehetőségként kínált egyik védőoltást sem. „Én pártatlan voltam. Vagyis se oltásellenes, se oltáspárti nem voltam. Anyu azon volt, hogy vegyük fel az oltást, míg apu nem akarta.”

Azt hiszem, az volt a leggonoszabb emberi reakció a halála után, hogy az oltásellenessége miatt ment el.

„Holott, senki nem mondta, hogy így volt…” – magyarázta a stúdióban Kóbor Léna. Az Omega legendás énekesének lánya élénken emlékszik az utolsó olyan napra, amikor édesapját még egészségesen látta. „Nagyon váratlanul jött ez az egész… Emlékszem, halloweenkor volt az utolsó olyan nap, hogy ő jól volt. Jöttem le a lépcsőn és mutattam neki, hogy milyen a szettem. Másnap már olyan rosszul volt, hogy nem tudott felkelni az ágyból. Anyu hívta az orvost, aki csak ennyit mondott: Zsóka, főzz neki egy húslevest, holnapra jobban lesz! Másnapra rosszabbul lett és az lett a vége, hogy be kellett őt vinni a kórházba. Sajnos mindez akkor történt, amikor én az iskolában voltam. Mivel pedig Covid volt, én ugye nem is mehettem be hozzá. Nekem így nem volt vele egy búcsúpillanatom… A kórházból persze felhívott és mondta, hogy minden rendben lesz, és egy hét múlva már jön is haza” – idézte fel a drámai időszak kezdetét Léna.

A 19 éves énekesnő egy különös, ugyanakkor elgondolkodtató mondatot is elejtett a beszélgetésben. Léna arra utalt, hogy édesapja, ha nem is úgy tervezte itt hagyni az árnyékvilágot, ahogyan az megtörtént, a lelke talán örül annak, hogy végül egy életerős ember képében maradt meg egy ország emlékezetében. „Napról napra lett egyre rosszabb az állapota, és lélegeztetőgépre került. Onnantól kezdve már nem tudtunk beszélni… Az orvosok pedig mondták, hogy két hétig szoktak fent lenni az emberek és legtöbbször már nem jönnek vissza.”

Apu több mint egy hónapon át volt gépen és nagyon küzdött.

„Otthon várta egy szerető család és haza akart jönni. Ugyanakkor, szerintem volt egy olyan oldala is, amelyik azt szerette volna, hogy úgy emlékezzenek rá, amilyen volt. Ereje teljében…” – gondolkodott el Léna, majd felidézte 2021. december 6-át, amikor Kóbor János szervezete feladta a harcot. „Amikor elment, én szintén suliban voltam. Az volt megbeszélve, hogy az egyik barátnőm anyukája jön majd értem. Anyu közben kapta a hívást, hogy azonnal menjen be a kórházba, mert apunak csak percei vannak hátra.”

Ő ott is volt vele az utolsó pillanatokban…

„Anyunak az egyik első gondolata az volt, hogy a sajtó pillanatok alatt megtudja és ha én a sajtóból tudom meg, az még nagyobb trauma lenne nekem. Rohant értem a suliba, de amikor mondták nekem, hogy anyukám megérkezett, én tudtam, hogy mi történt” – mesélte Kóbor Léna.