Július végén meghitt, mégis sokatmondó összejövetelt tartottak az Apple cupertinói központjában. A vállalat dizájncsapatának egyik veterán vezetőjének harmincéves évfordulóját ünnepelték a vállalatnál, amikor az esti órákban csendben besétált a terembe John Ternus. A vendégek egy része meglepődött az érkezésén: a menedzser épphogy túlesett egy kimerítő, egész napos negyedéves pénzügyi beszámolón, ráadásul már mindenki tudta róla, hogy az igazgatótanács tavaszi döntése értelmében ő lesz a vállalat következő vezérigazgatója. Ternus nem tartott fellengzős beszédet: a tőle megszokott, közvetlen mosolyával beszélgetett a kollégákkal, nosztalgiázott, és őszinte, magabiztos lelkesedéssel vázolta fel az elkövetkező évek termékstratégiáját – minderről a Fortune-nak mesélt az egyik jelenlévő.

A mai naptól kezdve Ternusnak azonban már nem a zártkörű céges partikon kell bizonyítania. 2026. szeptember 1-jén Tim Cook tizenöt év után leköszön az Apple éléről, hogy az igazgatótanács ügyvezető elnökeként segítse tovább a céget, a 4600 milliárd dollárra értékelt birodalom kulcsai pedig hivatalosan is John Ternus zsebébe kerülnek.

Tim Cook korszakát aligha lehetne vitatni: az alapító, Steve Jobs 2011-es halála után átvett vállalatból a világ legolajozottabb ellátási láncát és készpénzgyárát építette fel, az éves árbevételt pedig több mint 300 milliárd dollárral növelte. Cook vezetésével az Apple a világ egyik legértékesebb vállalatává vált, amelynek éves bevétele mára egy fejlettebb európai ország, például Dánia teljes gazdasági teljesítményével vetekszik.

A gigantikus számok mögött azonban egyre élesebb repedések látszanak. Bár globálisan minden ötödik eladott okostelefon még mindig iPhone, a szakma és a hűséges rajongótábor egyre gyakrabban veti a cég szemére, hogy a termékbemutatók az elenyésző kamerás újítások és az apró processzoros ráncfelvarrások unalmas rutinjává váltak. Az elmúlt évek ráadásul komoly botlásoktól sem voltak mentesek:

• a méregdrága Vision Pro iránti piaci kereslet szinte kámforrá vált,
• a sokat vitatott, megújult „Liquid Glass” dizájn komoly kritikákat kapott,
• az Apple első hajtogatható kijelzős telefonja pedig hosszú évek késésével érkezik csak meg egy olyan piacra, amelyet a rivális Samsung már régen ural.

Mindeközben ráadásul a Szilícium-völgy a mesterséges intelligencia új hardveres formátumainak lázában ég: a Meta okosszemüvegei hatalmas népszerűségnek örvendenek, az OpenAI az Apple korábbi legendás főtervezőjével, Jony Ive-val közösen dolgozik új generációs eszközökön, a cupertinói óriás pedig mintha lépéshátrányba került volna a forradalomban.

De ki valójában az az ember, akinek most át kell vinnie a vállalatot ezen a technológiai átalakuláson? Az 1975-ös születésű John Ternus nem a Steve Jobs-féle karizmatikus, kiszámíthatatlan látnok, de nem is a Jony Ive-féle elvont dizájnfilozófus. Ternus ízig-vérig gépészmérnök. Ahogy arról korábbi cikkünkben is beszámoltunk, a University of Pennsylvania gépészmérnöki karán végzett szakember 2001-ben, az iPod-korszak hajnalán csatlakozott az Apple-höz. Pályafutása során az összes jelentős hardveres ugrásban kulcsszerepet játszott: ő vezette a 2007-es, forradalmi alumíniumházas iMac fejlesztését, 2013-ban a Mac és iPad hardverekért felelős alelnök lett, majd 2021-től a teljes hardveres mérnökcsapat az irányítása alá került.

A korábbi kollégái szerint Ternus igazi ritkaság a multicégek felső vezetésében: enciklopédikus memóriával idézi fejből a műanyagok szakítószilárdsági mutatóit, az ejtéstesztek fizikai egyenleteit vagy az egyes alkatrészek milligrammra pontos súlyát, miközben az irodai hierarchiában teljesen közvetlen maradt. Hosszú évekig a beosztott mérnökök között ült, ahelyett, hogy elzárkózott volna a sarokirodájába, és legendásan közvetlen stílusban oldotta meg a feszült helyzeteket is.

A piaci elemzők szerint ugyanakkor Ternusnak nem lesz ideje a kényelmes beszokásra. Bár a vállalat piaci kapitalizációja idén nyáron történelmi csúcsot döntött, az Apple legutóbbi negyedéves jelentésében a vártnál gyengébb árbevételi kilátásokat fogalmazott meg. A drasztikusan megdrágult memóriachipek szűkítik a cég profitsávját, az ellátási láncok biztosítása pedig komoly geopolitikai lépéseket kíván meg Washingtontól egészen Pekingig.

A legnagyobb próbatétel azonban egyértelműen az AI-stratégia lesz. Míg a Microsoft, a Google, a Meta és az Amazon tíz- és százmilliárdos nagyságrendben égetik a tőkét gigantikus adatközpontok építésére és az alapmodellek képzésére, az Apple szándékosan kimaradt ebből a felhőalapú versenyből. Cupertinóban arra fogadnak, hogy a mesterséges intelligencia kommoditássá, azaz olcsó tömegcikké válik, az igazi profitot pedig a prémiumhardverekre telepített, adatvédelmi szempontból biztonságos, helyben futtatott funkciók fogják termelni – éppen ezért helyeznek minden korábbinál nagyobb hangsúlyt a Mac minire és a Mac Studióra.

A terv papíron logikus, a gyakorlatban viszont fájdalmas késéseket eredményezett: az úttörőként indult Siri tizenöt év után is lomhának tűnik a modern chatbotokhoz képest, az Apple Intelligence rendszerszintű bevezetése pedig több ponton döcögősen indult. Igaz, ezen az iOS 27-tel érkező Siri AI sokat javít majd, a funkció ugyanakkor az EU-ban egyáltalán nem lesz elérhető, és máshol is csak amerikai angolt fog használni, ami azért jelentősen visszafogja a hatékonyságot.

A márka rajongóinak és a befektetőknek ugyanakkor nem kell sokat várniuk arra, hogy lássák a megújult vezetést: John Ternus alig egy hét múlva, a 2026. szeptember 9-i nagyszabású őszi Apple-eseményen lép először színpadra a vállalat vezérigazgatójaként. A várakozások szerint itt mutatják be az Apple történetének első hajtogatható telefonját, amely hosszú évek után az első radikális formai újdonságot hozhatja el a prémiumszegmensben.

Jean-Louis Gassée, az Apple korábbi ügyvezetője szerint ugyanakkor nem szabad azonnali, kapkodó irányváltást várni az új vezértől: Ternus nem akar felesleges vihart kavarni, apró finomhangolásokkal viszi tovább a biztos alapokat, miközben gépészmérnöki precizitással tereli a csapatot az igazán új kategóriák felé. Gene Munster neves Apple-elemző pedig úgy látja: egy olyan bejáratott ökoszisztémával a háta mögött, mint amilyen a cupertinóiaké, Ternusnak nem kell minden körben royal flusht villantania a kártyaasztalnál – elég, ha stabilan jó lapokat játszik, felgyorsítja az AI-fejlesztések integrációját, és a legjobb szakemberekkel veszi körül magát a kíméletlen technológiai versenyben.