Tegnap nagyinterjút adott a Telexnek Polyák Gábor, egy nappal azután, hogy a médiajogász szakembert megválasztotta a parlament a Médiatanács elnökének, mellyel együtt jár a konvergens média- és hírközlési hatóság, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöki pozíciója is. Az új elnök az interjúban jórészt médiaszabályozási és médiapolitikai kérdéseket érintett, de beszélt a hazai hírközlés helyzetéről is.

A hírközlés területén igazolhatóan jó munkát végzett a hatóság. Egy európai szinten, nemzetközi szinten komolyan vett hatóságról van szó, mely olyan mérőkapacitásokkal és tudással rendelkezik, melynek csodájára járnak más országok hatóságai is

-méltatta a szakterületet a leendő új elnök, ugyanakkor ő maga hozta szóba a "4iG sztorit", melyben szerinte a hatóságnak semmi szerepe nem volt.

A képlet valójában ennél némileg persze bonyolultabb és 10-15 éves távlatban tekintve a magyar hírközléspolitika alakulását látszik, hogy ez a terület is kénytelen volt olykor "meghajolni" a felülről érkező nyomás előtt, dacára annak, hogy az NMHH-t a működési kereteit kijelölő jogszabály alapján a mindenkori végrehajtó hatalom nem utasíthatja. A szakhatóság és a piaci szereplők viszonya ráadásul az adott időszakot vizsgálva a kormányzat és a távközlési cégek viszonyát is valamelyest tükrözte illetve tükrözi.

Az előző évtized elején kezdett egyre határozottabban látszódni, hogy a nagy távközlési multik aranykorszakának kezd leáldozni. A cégek az első GSM-licencek lejártát, illetve az UMTS-licencek kiosztását követően számos országban új versenytársakat kaptak a nyakukba, melyek kíméletlen árletörő hatást gyakoroltak, ezzel párhuzamosan sorra érkeztek az olyan over-the-top szolgáltatók a legkülönfélébb szegmensekbe, melyek a telkók klasszikus fejőstehén termékeire (elsősorban SMS, MMS, hanghívás) kínáltak olcsóbb, mindenki számára elérhető alternatívát, lényegesen lazább szabályozási keretek mellett.

A magyar hírközlési hatóság az évtized elején a hírközlésért felelős akkori elnökhelyettes, Mátrai Gábor irányítása alatt ilyen körülmények között kifejezetten versenypárti irányt képviselt. Ez volt az az időszak, amikor még stratégiai célnak számított, hogy a háromszereplős magyar mobilpiac egy új belépővel egészüljön ki, ezt a támadást azonban végül sikerrel visszaverték a nagyok, élükön a Magyar Telekommal, a hazai MPVI konzorcium ezzel eltűnt a potenciális kihívók sorából.

Ezzel párhuzamosan komoly változások is történtek a hatóság vezetésében. 2013-ban elhunyt Szalai Annamária, az NMHH első elnöke, akinek a székét hónapokkal később Karas Monika foglalta el. Mátrai, aki Szalai egyik bizalmi emberének számított végül 2013. szeptemberében lemondott, ezt követően pozíciója egészen 2022-ig betöltetlen maradt, noha egyfajta szakmai vezetőként 2010-től kezdődően mindvégig ott állt a háttérben Aranyosné dr. Börcs Janka, az NMHH Hivatalának főigazgatója.

Mátrai távozását követően a hírközlési hatóság és a nagy piaci szereplők viszonya már-már drámai mértékben javulni látszott. A csatabárd villámgyors elásását segítette elő többek közt, hogy az elnökhelyettes lemondását és Karas kinevezését követően szinte azonnal pont került az egyik leginkább neuralgikus kérdésre, a lejáró 900 és 1800 MHz-es alaplicencek helyzetére.

Noha Mátrai tavasszal még arról beszélt, hogy ezek lejártát nem fogja automatikusan meghosszabbítani a hatóság, szeptemberben az új elnök és a szolgáltatók közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a piaci szereplők 2022 áprilisáig harmonizáltan használhatják az érintett 900 és 1800 MHz-es blokkokat, ami további csaknem kilenc évig bebetonozta a hazai piaci erőviszonyokat.

A megállapodással mindkét fél jól járt, hiszen az operátoroknak jó darabig nem kellett attól tartaniuk, hogy egy új szereplő, de leginkább az akkor már nyíltan mobilpiaci ambíciókat dédelgető Digi a vezetékes piacon látott lehengerlő módszereivel lenyomja a mobilszegmens árait. Ezért a nyugalomért kvázi cserébe az államháztartás több mint százmilliárd forintnyi bevételhez jutott. 

A későbbi események tükrében lényegében ez a megállapodás garantálta, hogy a Digi hiába szerez a közbülső értékesítési eljárásokon új spektrumot, az alapsávokban nem juthat akkora kapacitáshoz, melyet a riválisokkal összemérhető országos lefedettségű mobilhálózat kiépítésére használhat.

Az előző évtized végétől a kormányzat részéről eleinte burkolt, majd egyre nyíltabb utalások jelentek meg azzal kapcsolatban, hogy a kabinet magyar tulajdonban lévő távközlési szereplőt szeretne látni a távközlésben.

Csakhogy ennek a tervnek alaposan keresztbe tehetett volna a Digi, melynek határozott célja volt, hogy a 2019-es, 700, 2100, 2600 és 3600 MHz-es sávokra vonatkozó spektrumérétkesítési eljárásokon elinduljon és ezzel teljes értékű, országos mobilszolgáltatóvá váljon.

Egy pillanatra úgy tűnt, hogy ez a cél összejöhet a romániai magyar milliárdos, Teszári Zoltán érdekeltségébe tartozó cégnek, ám a pályázat kiírási dokumentációját a hatóság a Yettel - akkor még Telenor - akkori egyik vezetőjének felvetésére kiegészítette egy olyan ponttal, mely megpecsételte a Digi sorsát Magyarországon.

Ez egy olyan tilalom volt, mely a korábbi értékesítési eljárások dokumentációjában egyébként szerepelt már, és azt rögzítette, hogy nem pályázhat a spektrumlicencekre olyan cég, melyet a megelőző 24 hónapos időszakban a versenyhatóság a versenytörvények megsértése miatt jogerősen elmarasztalt. Ez az Invitel felvásárlását követő versenyhatósági eljárás kimenetele miatt végül összeférhetetlenséget eredményezett a pályázat esetében, a Digi-t pedig jogerősen kizárták az eljárásból.

Ez az esemény sorsdöntőnek bizonyult a Digi magyarországi további helyzetét illetően, a sarokba szorított cégért pedig 2021-ben bejelentkezett a 4iG, majd 2022-ben le is zárta a felvásárlást, hogy aztán a Vodafone Magyarországot is megszerezze és a két céget egybe gyúrva létrehozza a Magyar Telekom hőn áhított, magyar tulajdonban lévő riválisát, a One Magyarországot.

Polyáknak egyébként abban igaza van, hogy az NMHH-nak az akvizíciós folyamatokban vajmi kevés szerepe volt, a két tranzakcióval szemben leginkább a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) emelhetett volna kifogást, a kormány azonban mindkét ügyletet nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette, így a versenyjogi szerv - jogilag - tehetetlen volt.

Az ugyanakkor legalábbis vitatható, hogy a hírközlési hatóság elsősorban a spektrumértékesítési eljárásokon keresztül az előző évtizedben mennyire járult hozzá az általa felügyelt piac szerkezetének fenti megváltozásához és ezek a változások végeredményben mennyiben szolgálták a magyar állampolgárok érdekeit.

Ahogy szintén vitatható az NMHH-nak, mint piacfelügyeleti szervnek a hazai távközlési piacon 2022-ben bevezetett és először 2023-ban alkalmazott díjkorrekciós mechanizmusokkal kapcsolatos álláspontja. Ebben a szakhatóság a megfelelő tájékoztatást és szerződésmódosítást követően jogszerűnek ítélte az előfizetési díjak arányos és előre látható megemelését a szerződéses időszak határozott ideje alatt is.

Ez teljesen más jogi logikát követett a hatóság 2015-ös, hírközlési előfizetések részletes szabályait tartalmazó rendeletében foglaltakhoz képest, mely kimondta, hogy a szolgáltató főszabály szerint a díjszabás tekintetében a határozott idejű szerződéseket csak az előfizető számára előnyösen módosíthatja egyoldalúan.

Az inflációkövető díjkorrekció hatására a magyar távközlési piacon az előfizetési díjak 2023-tól kezdődően szolgáltatótól függően kumuláltan nagyjából 32-38 százalékkal emelkedtek, a tényleges fogyasztóiár-index változás azonban a KSH adatai szerint inkább csak 30 százalék körüli a szegmensben, mivel időközben megváltozhatott az új tarifák szerkezete és díja és az egyes kedvezmények mértéke.